Magyar siker Torinóban, a Terra Madre Salone del Gusto gasztrokultúrális világeseményen, az egerszóláti szürkemarha a Slow Food Presidia minősítés küszöbén

Nagy hét volt ez a magyar gasztokultúra történetében hiszen hazánk, Magyarország sikeresen szerepelt a torinói Terra Madre Salone del Gusto eseményen.

Mindezt a Slow Living Hungary Egyesületünk erős közösségének és a Magyar Turisztikai Ügynökségnek köszönhetjük.

No meg persze a kíváló magyar termelők, borászok és éttermek világszínvonalú termékeinek.

Egyfajta közösségi áttörés ez, hiszen az elmúlt években Magyarországot a kiskunsági régióból  Rendek Olga eredetvédett mangalica tenyésztő képviselte egyedül de annál nagyobb lendülettel és odaadással. Őrizte az őshonos mangalica tenyésztés lángját itthon és külföldön.

Az idei évtől viszont már látszódik, hogy a Slow mozgalom tábortüze körül egyre erősebb és nagyobb a közösség. Három régió együttes erővel, szaktudással és kreativitással mutatta be a magyar vidék vonzerejét, Slow food termékeit, környezettudatos mindennapjait és sikeres országmarketinget képviselt a torinói világeseményen. Az egri és szekszárdi borvidék illetve a mátrai régió erős csapattal debütált a Slow mozgalom olimpiáján.

Az őshonos szürkemarha népszerűsítésén túl célunk volt, hogy a bor- és hegyvidékeink öko- és gasztroturizmusa is fellendüljön. Hazánk jó hírét Torinóban a “Let’s go Slow in Hungary!” standon három régió fémjelezte közösen: Eger, Mátra és Szekszárd.

Mozgalmunk Slow Wine tagjai hihetetlen energiával és örömmel avatták be borvidékeik és saját pincészetük történetébe az érdeklődőket. A szekszárdi borvidéket a Heimann Családi Pincészettől a magyar borász társadalom meghatározó szereplője Heimann Zoltán képviselte. Nemcsak kiváló borai árulkodnak szaktudásáról és a borkultúra szeretetéről, hanem az is ahogyan beszél dűlőiről, otthonos dombjairól, Szekszárdról.

A világ különböző pontjairól érkezők miközben kóstolták Kadarkáját, úgy érezték, hogy ott állnak a szekszárdi szüret közepén. Azon a szekszárdi szüreten, mely a titokzatos maradandóságot jelképezi. Miért? Mert míg Zoltán népszerűsítette Torinóban a nemes kadarkát addig családja, fia és felesége készíti otthon a jövő borait. Ez a Slow Wine alapja, a természet, az otthon, a bor, a tudás, a terroir és az ember szeretete. Nincs kibúvó, csak a minőség és az őszinteség.

Ez a fajta titokzatos, jövőbe mutató állandóság megmutatkozott az egri borvidék fiatal, új generációjánál is. A Gál Tibor Pincészetet a család hölgy tagja képviselte Gál Veronika. A Slow-utazók ismérve, hogy nemcsak a termék érdekli őket, hanem az is ami mögötte van, a történet. Veronika megmutatta, hogy a lélek nem csak a jelenben él, hanem kiterjedése van térben és  időben.

Testvéreivel méltó módon, energikusan, innovatívan őrzik édesapjuk, Gál Tibor  felbecsülhetetlen örökségét az egri borvidéken és a magyar kultúrában legyen szó borról, vendéglátásról vagy éppen a közösségi gondolkodásról. Imádták a külföldi érdeklődők, azt a modern stílust, azt a frissességet, amivel Eger régiójának kultúráját, a termőterületre jellemző borokat és saját családi örökségüket őrzik és napról napra megújítják a jövő borfogyasztóinak.

S hamár őrzésnél tartunk talán az egyik legnagyobb örökségmentés bor tekintetében az Almagyar Érseki Szőlőbirtokhoz köthető. Mészáros Péter, Csurorás Feri és Csernus Imre közös álma a Slow utazók álom úticéljává vált, hiszen Péter beavatta az embereket ebbe a csodálatos misszióba. Csutiék mondhatni bevonultak a múltba és visszafoglalták az érseki örökséget, melyet a viharos magyar történelem megtépázott mind kultúrálisan mind minőségében.

Az AÉS névadója, az Almagyar-domb Eger egyik legjobb és legrégebbi szőlőtermő területe, az Almagyar dél-keleti fekvésű lejtője 280 méterről ereszkedik 220 méterre. A dombtetőn fekszik az érseki dűlő területe, ahonnan megmentették és néhány méterrel arrébb újra telepítették az érseki szőlőt. 2013-ban már innen szüretelték a megmentett érseki szőlő első évjáratát. Slow Wine és Slow Travel hely a javából. Érték, minőség, természet összhangja.

Az összhang szó nagyon illik Slow közösségünkre hiszen nálunk a tagok, jelen esetben a mátrai Bori Mami étterem tulajdonosai Sándor Béla és Dobróka Tamás, chefjükkel Nagy Attilával illetve Nagy Géza szürkemarha tenyésztővel közösen a torinói siker zálogai voltak.

Ilyen amikor egy Slow Food orientált étterem időt és energiát fektet abba, hogy régiójának ízeit újragondolja és a tenyésztő partner abban, hogy bemutassa, megértesse a szürkemarha kultúrális örökségét. Közös beszélgetések, főzések, régi tradícionális receptek kóstolása után megszületett az a szürkemarha-kacsamáj-noszvaji Bodnár szilva lekvár trió ízkombinációja, ami lenyűgöszte a torinói közönséget. Sűrűen tolongtak azért, hogy lássák a gyöngyösi fiúkat munka közben.

Lenyűgözően precízen és nagy lelkesedéssel kínálták az egri és mátrai gasztrokultúrát a környezetbarát, lebomló tányéron. Azt hiszem országimázsból jelest kaptak, hiszen megmutatták, hogy a magyar Slow közösség ereje, összetartása, ökotudatos hozzáállása összekapcsolja a gasztronómiát a magyar mezőgazdasággal és ez a fenntartható fejlődés kulcsa.

Az a kulcs, amely kinyitja a lehetőségét arra, hogy ne csak  a jelenben kínáljon egy étterem finom étket, hanem a jővő számára is megőrizze a lehetőséget és az étkultúrát trendi módon. Ez az, ami a jövő turizmusa, hiszen ez érdekli a tudatos Slow életfilozófiát megélő gasztro utazót.

S ami hihetetlen érdekes volt a külföldi szemek és ízlésvilág számára az a Graefl Kastély és Biomajorság. A tökéletes Slow living életérzés. A boldogállattartásban élő mangalicák, őshonos kecskék, racka juhok és a nyájat őrző német puli kutya, Jaki mellett bio magaságyások ontják a szebbnél szebb zöldségeket, gyümölcsöket.

A turista itt belecsöppen a természetbarát ökoszisztémába és a kívételesen gyönyörű Graefl szecessziós kastély milijőjébe. Megcsodálhatjuk Károlyt, a gyönyörű pávát, a racka juhokat legelés közben, nyugodtan gumicsizmában kimehet az ember Eger vagy a Tisza-tó irányába a nyájjal, friss levegőt szívni. Újragondolt tradícionális recepteket kóstolhat 0 km-es konyhával és egy csupaszív tulajdonos házaspárral, akik mondhatni családjukba fogadják a látogatókat.

Szerencsés Györgyi és Szepesi Péter nemzetközi viszonylatban is különleges, hiszen eredeti állapotába helyre állítani egy kastélyt óriási vállalás és ehhez még biofarmot indítani még nagyobb. Büszkék voltunk, hogy a nemzetközi közönség is díjazta, hogy heroikus módon újraírják a Graefl Kastély történetét és új életre keltik azt a gyönyörű vidéket.

A  Slow Living Hungary Egyesület célja a továbbiakban is az, hogy élő, országos közösséget építsen a magyar kultúra különböző területeinek megőrzése és megújítása, az egészséges, fenntartható élet, gasztronómia és mezőgazdaság érdekében és képviselje itthon és külföldön egyaránt a magyar Slow értékeket és annak előállítóit. Az eseményről, Slow csapatunk élményeiről a Slow Living Hungary közösségi felületei az Instagramon, Facebookon és Youtube csatornánkon részletes beszámoló olvasható.