Nagy hét volt ez a magyar gasztokultúra történetében hiszen hazánk, Magyarország sikeresen szerepelt a torinói Terra Madre Salone del Gusto eseményen.
Az 1987 óta működő nemzetközi Slow mozgalom XII. alkalommal szervezte meg 142 ország részvételével ezt a gasztrokulturális világeseményt Olaszországban. idén közel 1.500.000 millió öko-és gasztroturista látogatott el a rendezvényre.
Magyarország idén mutatkozott be először komplex országstanddal, ahol az ökoturizmus iránt érdeklődő utazók és a fenntartható gasztronómiában dolgozó nemzetközi, tudományos szakemberek, termelők, chefek találkozhattak a magyar Slow Food termékekkel és azok készítőivel, Slow étteremmel és chefjével illetve Slow Travel úticélokkal.
A magyar stand képviselőivel több ország stábja készített interjút és egyöntetűen a fesztivál legszebb kiállítójának választották meg a “Let’s go Slow in Hungary!” jelmondatú országstandunkat. Öt nap alatt a világ különböző pontjairól érkező látogatók közül, közel 50.000-en kaptak direkt információt a magyar kultúráról és az idei évben kiemelt három régióról (EGER, MÁTRA, SZEKSZÁRD) és közel 13.000-en látogatták meg a magyar standot és kóstoltak a Slow Farm to Table jegyében, köztük Csiszár Jenő milánói főkonzul is.
A Food for change konferencia keretében szó esett a nemzetközi Slow mozgalom irányvonalairól és nemzetközi projektjeiről világszerte illetve a Slow Living Hungary elnöke, Szekeres Diána és a nemzetközi Slow Food szervezet alapító-elnöke Carlo Petrini is találkozott és beszélgetett a magyarországi Slow mozgalom terveiről.
Szóba került a magyar Slow mozgalom új, dinamikus jövője, melynek fontos külföldi lépése ez a torinói megjelenés volt illetve örömmel kaptuk a hírt, hogy Slow Meat kategóriában az egerszóláti Nagy Géza őshonos szürkemarha tenyésztő és kívételes birtoka bekerült az Ark of Taste azaz Noé bárkája programba.
Itt a Slow Food szervezet beemeli azokat a biodiverzitás szempontjából fontos termékeket a rendszerébe, amik őshonosak, különlegesek és megóvásuk, reklámozásuk a világban fontos az anyaföld védelme érdekében.
Noé bárkájához hasonló menedékként elfeledett ételeink újrafelfedezését, összegyűjtését, és népszerűsítését célzó program. Az iparszerű mezőgazdaság, a környezet pusztulása és tájaink homogenizálódása miatt egyre veszélyeztetebbek lettek azok a helyi termékek, amelyek egyedi, a tájba illő gazdálkodást hordozó ízvilágot képviselnek. Mára az Ízek bárkája jegyzék több mint 900 terméket tartalmaz; e bárkaközösségnek akkor lehet tagja egy termék, ha eleget tesz az alábbi elvárásoknak:
- különlegesen jó minőségű és ízében egyedi;
- ha a kipusztulás veszélye fenyegeti, és az élelmiszerek standardizálódása miatt védelemre szorul;
- ha történelmi, társadalmi-gazdasági vagy kulturális szempontból jól meghatározott régióhoz köthető;
- ha csak korlátozott mennyiségben készül (de nagyobb mértékű termelése kívánatos);
- ha előállítása hagyományos, vagy a hagyományokat követő, innovatív módszerekkel történik;
- ha regionális élelmiszerként szimbolikus jelentőséggel bír.
Mozgalmunk Slow Wine tagjai hihetetlen energiával és örömmel avatták be borvidékeik és saját pincészetük történetébe az érdeklődőket. A szekszárdi borvidéket a Heimann Családi Pincészettől a magyar borász társadalom meghatározó szereplője Heimann Zoltán képviselte. Nemcsak kiváló borai árulkodnak szaktudásáról és a borkultúra szeretetéről, hanem az is ahogyan beszél dűlőiről, otthonos dombjairól, Szekszárdról.
A világ különböző pontjairól érkezők miközben kóstolták Kadarkáját, úgy érezték, hogy ott állnak a szekszárdi szüret közepén. Azon a szekszárdi szüreten, mely a titokzatos maradandóságot jelképezi. Miért? Mert míg Zoltán népszerűsítette Torinóban a nemes kadarkát addig családja, fia és felesége készíti otthon a jövő borait. Ez a Slow Wine alapja, a természet, az otthon, a bor, a tudás, a terroir és az ember szeretete. Nincs kibúvó, csak a minőség és az őszinteség.
Ez a fajta titokzatos, jövőbe mutató állandóság megmutatkozott az egri borvidék fiatal, új generációjánál is. A Gál Tibor Pincészetet a család hölgy tagja képviselte Gál Veronika. A Slow-utazók ismérve, hogy nemcsak a termék érdekli őket, hanem az is ami mögötte van, a történet. Veronika megmutatta, hogy a lélek nem csak a jelenben él, hanem kiterjedése van térben és időben.
Testvéreivel méltó módon, energikusan, innovatívan őrzik édesapjuk, Gál Tibor felbecsülhetetlen örökségét az egri borvidéken és a magyar kultúrában legyen szó borról, vendéglátásról vagy éppen a közösségi gondolkodásról. Imádták a külföldi érdeklődők, azt a modern stílust, azt a frissességet, amivel Eger régiójának kultúráját, a termőterületre jellemző borokat és saját családi örökségüket őrzik és napról napra megújítják a jövő borfogyasztóinak.
S hamár őrzésnél tartunk talán az egyik legnagyobb örökségmentés bor tekintetében az Almagyar Érseki Szőlőbirtokhoz köthető. Mészáros Péter, Csurorás Feri és Csernus Imre közös álma a Slow utazók álom úticéljává vált, hiszen Péter beavatta az embereket ebbe a csodálatos misszióba. Csutiék mondhatni bevonultak a múltba és visszafoglalták az érseki örökséget, melyet a viharos magyar történelem megtépázott mind kultúrálisan mind minőségében.
Az AÉS névadója, az Almagyar-domb Eger egyik legjobb és legrégebbi szőlőtermő területe, az Almagyar dél-keleti fekvésű lejtője 280 méterről ereszkedik 220 méterre. A dombtetőn fekszik az érseki dűlő területe, ahonnan megmentették és néhány méterrel arrébb újra telepítették az érseki szőlőt. 2013-ban már innen szüretelték a megmentett érseki szőlő első évjáratát. Slow Wine és Slow Travel hely a javából. Érték, minőség, természet összhangja.
Az összhang szó nagyon illik Slow közösségünkre hiszen nálunk a tagok, jelen esetben a mátrai Bori Mami étterem tulajdonosai Sándor Béla és Dobróka Tamás, chefjükkel Nagy Attilával illetve Nagy Géza szürkemarha tenyésztővel közösen a torinói siker zálogai voltak.
Ilyen amikor egy Slow Food orientált étterem időt és energiát fektet abba, hogy régiójának ízeit újragondolja és a tenyésztő partner abban, hogy bemutassa, megértesse a szürkemarha kultúrális örökségét. Közös beszélgetések, főzések, régi tradícionális receptek kóstolása után megszületett az a szürkemarha-kacsamáj-noszvaji Bodnár szilva lekvár trió ízkombinációja, ami lenyűgöszte a torinói közönséget. Sűrűen tolongtak azért, hogy lássák a gyöngyösi fiúkat munka közben.
Lenyűgözően precízen és nagy lelkesedéssel kínálták az egri és mátrai gasztrokultúrát a környezetbarát, lebomló tányéron. Azt hiszem országimázsból jelest kaptak, hiszen megmutatták, hogy a magyar Slow közösség ereje, összetartása, ökotudatos hozzáállása összekapcsolja a gasztronómiát a magyar mezőgazdasággal és ez a fenntartható fejlődés kulcsa.
Az a kulcs, amely kinyitja a lehetőségét arra, hogy ne csak a jelenben kínáljon egy étterem finom étket, hanem a jővő számára is megőrizze a lehetőséget és az étkultúrát trendi módon. Ez az, ami a jövő turizmusa, hiszen ez érdekli a tudatos Slow életfilozófiát megélő gasztro utazót.
S ami hihetetlen érdekes volt a külföldi szemek és ízlésvilág számára az a Graefl Kastély és Biomajorság. A tökéletes Slow living életérzés. A boldogállattartásban élő mangalicák, őshonos kecskék, racka juhok és a nyájat őrző német puli kutya, Jaki mellett bio magaságyások ontják a szebbnél szebb zöldségeket, gyümölcsöket.
A turista itt belecsöppen a természetbarát ökoszisztémába és a kívételesen gyönyörű Graefl szecessziós kastély milijőjébe. Megcsodálhatjuk Károlyt, a gyönyörű pávát, a racka juhokat legelés közben, nyugodtan gumicsizmában kimehet az ember Eger vagy a Tisza-tó irányába a nyájjal, friss levegőt szívni. Újragondolt tradícionális recepteket kóstolhat 0 km-es konyhával és egy csupaszív tulajdonos házaspárral, akik mondhatni családjukba fogadják a látogatókat.
Szerencsés Györgyi és Szepesi Péter nemzetközi viszonylatban is különleges, hiszen eredeti állapotába helyre állítani egy kastélyt óriási vállalás és ehhez még biofarmot indítani még nagyobb. Büszkék voltunk, hogy a nemzetközi közönség is díjazta, hogy heroikus módon újraírják a Graefl Kastély történetét és új életre keltik azt a gyönyörű vidéket.