A Húsvét keresés és rácsodálkozás is egyszerre! Miközben megkóstoltam Tóth Feri bácsiék bíborvörös bikavérét fellapoztam „A barokk Eger és Heves megye” c. könyvet és a képmellékletében érdekes képre lehet figyelmes az ember.

 A kép témája különös hatást kelt. Előkelő kastély, előterében egy nő hódolatát fejezi ki egy férfinek. Több mint szokatlan. Fordított ábrázolás és tudat él bennünk. A lovagi eszmény fordított képet és erkölcsöt ültetett el bennünk. Talán a kastély ura, főura előtt esdekel a hölgy és szerelméről vall… Lehet, hogy komoly hibát, talán megbocsáthatatlan szerelmi vétket követhetett el…? 

„Noli me tangere”. A kép hátterében látható a Fuorcontrasti kastély (Eger, Megyei Kórház)

A kastély ura azonban legeslegritkább esetben mutatkozik testét közszemlére téve hosszú drapériát, ruhát fonva maga köré. Így a fordított szereposztás is nehezen elképzelhető, mely szerint egy előkelő hölgy vall szerelmet egy rangban alatta álló kastély környékén munkálkodó férfinak?! A férfi testtartása és kézmozdulata viszont szellemi előkelőségre utal.  Valami más történik itt. Igazi rejtély bontakozik ki. Talán valamiféle irodalmi színjáték, esetleg pásztoridill tekint vissza ránk. A drapéria, az öltözet, a gesztusok játéka, a kastélyból áradó tizennyolcadikszázadi korhangulat mindezt lehetővé tenné. Segítséget keresek. Átnézek a túloldali leírásra, a festmény Egerben, az irgalmas rendház refektóriumának lambériájának festett betétdísze. Egy szerzetesi rendház ebédlőjét aligha egy kastélybeli szerelmi jelenet díszíti, hanem valamilyen vallási tartalom, kegyes emlékeztető. A kép latin címe is árulkodó: „Noli me tangere”. A képmagyarázathoz lapozva megtudhatjuk, hogy a festő Lucas Huetter maga is szerzetes volt. A képhez tartozó latin jelmondat, Krisztus feltámadásához kötődik, Mária Magdolnával történő kertbeli találkozásához: “Ne érints meg!” A festményen látható jelenet János evangéliumában olvasható:

Jn 20.11
Mária ott állt a sír előtt és sírt. Amint így sírdogált, egyszer csak benézett a sírba.
Jn 20.12
Látta, hogy ott, ahol Jézus teste volt, két fehér ruhába öltözött angyal ül, az egyik fejtől, a másik lábtól.
Jn 20.13 
Megszólították: “Asszony, miért sírsz?” “Mert elvitték Uramat – felelte -, s nem tudom, hová tették.”
Jn 20.14
E szavakkal hátrafordult, s látta Jézust, amint ott állt, de nem tudta róla, hogy Jézus.
Jn 20.15
Jézus megkérdezte: “Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Abban a hiszemben, hogy a kertész áll mögötte, így felelt neki: “Uram, ha te vitted el, mondd meg, hova tetted, hogy elvihessem magammal.”
Jn 20.16
Jézus most nevén szólította: “Mária!” Erre megfordult, s csak ennyit mondott: “Rabboni”, ami annyit jelent, mint “Mester”.
Jn 20.17
Jézus ezt mondta neki: “Engedj! Még nem mentem föl Atyámhoz. Inkább menj el testvéreimhez és vidd nekik hírül: Fölmegyek Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, Istenemhez és a ti Istenetekhez.”
Jn 20.18
Mária Magdolna elment, és hírül adta a tanítványoknak: “Láttam az Urat, s ezt mondta nekem.”

  A „Noli me tangere …”, „Ne érints meg…” a halál keresztény hitszemlélet szerinti legyőzetéséről ad hírt. Ez a Mária Magdolnához intézett mondat kizökkentő, ugyanakkor vigaszt adó felszólításként hat. A szeretteiket mélyen gyászoló hívők testi – lelki felszabadítását segíti elő. 

  Keresés és rácsodálkozás… A festményen látható gesztusok mindjárt érthetőbbé válnak. A férfi előkelő lábtartása valóban Krisztust idézi a keresztfán. A lobogó drapéria is mesélni kezd, az átlényegülés krisztusi lényegét fejezi ki festői módon. A drapéria forgószélként szakad el a földtől és a testtől. A ruha színátmenete, a pirosból az áttetsző – fehérbe hajló rózsaszínárnyalat szintén követi ezt az elszakadó megkönnyebülést. A színek rímelnek, párhuzamosak Mária Magdolna ruhájával, csak azok tompább, földiesebb hatást keltenek. Ezzel a kontraszt hatással erősítve meg a tanításban rejlő testi -lelki átmenet lényeget. 

  A Noli me tangere – jelenet egy kulturális közegben épül be. Nekünk inkább rejtőzik el. A kép középpontjában a „meg nem érintés” terében meglátjuk a szökőkutat, majd a lépcsősort, s magát az erdőből kibomló kastélyt. A háttértéma előre tőr. Mintha a kastély és a kert, a „meg nem érintés” üres részét töltené ki. A kastélykert a szellemi átlényegülés terévé válna. Így válik Krisztus kertésszé, s a kert a szellemi visszavonulás, a gondolkodás, a megértés helyszínévé.  A kép háttértémájáról megtudhatjuk, hogy a felsőtárkányi Fuorcontrasti kastélyt ábrázolja, amelyet a pompakedvelő Barkóczy Ferenc egri püspök építettet, noli me tangere jegyében feltöltődésre pihenőhelyként használta. Utódja a puritánabb Eszterházy Károly, már nem élvezte a visszavonultság eme szépségeit, s a kastély köveit más építkezéseknél használta fel. Barkóczy Ferenc fényes elszigeteltségét talán túlzónak és idegennek érezzük, de a festmény kompozícióját és a felfedezett tanítást megfontolás tárgyává tehetjük napjainkban is.

Modern kapcsolódás is lehetséges a keresztények kulturális tartalmaihoz…

  Egy érintőképernyős világban a „Noli me tangere” azaz “Ne érints meg” – felszólítás aktuális lehet, többféle értelmezést nyerhet. Mária Magdolna feltétlen hevületét leintő mondat akár úgy is fordítható: „Ne csak feltétlenül szeress, hanem érts meg…” A feltétlen kötődés akció – reakciója helyett a gondolkodás emberi egyensúlyára helyezi a hangsúlyt. A hatás – megértés – értékelés emberi életfolyamatára hívja fel a figyelmet, a honnan és a hová viszonyára. A virtuális világ terjedő ereje, szívóhatása, valóságátalakító törekvése kevés időt és teret ad a megértésnek. A „meg nem érintés” terét is uralni akarja, szökőkút és kert akar lenni életünkben.  Nem mindegy, hogyan építjük fel és őrizzük meg a gondolkodást elősegítő szabad háttereket, a meghittség formáit. Tudatunk, gondolkodásunk, egyéniségünk könnyen válhat üres, pixeles háttérképpé vagy emberi mellékalakká egy 18. században festett tájképen.

Leave a Reply