Verona legcsodásabb temploma…

 

Mostani cikkem a Slow Art jegyében íródott. A legutóbbi veronai Slow travel utam inspirálta azzal a céllal, hogy megmutassam, hogyan is él tovább a képzőművészet a társadalom pszichéjében, hogyan valósul meg a lassú művészet a filmeken keresztül. Sokszor nem tudatosítjuk, nem tudjuk megnevezni a művészeti alkotásokat de ott motoszkál a mi generációnk tudatalattiában is. Hogyan? Induljunk a kályhától… „Ami elromolhat, az el is romlik” szól Murphy törvénye. A gépi civilizáció törékeny visszhangja cseng fülünkbe. Ugyanez az érzés kerít hatalmába minket, ha szellemi örökség erodálódására vagy éppen a megmentésére leszünk figyelmesek, csak a látvány szintjén. A „Miért hagyjuk?” a „De jó, hogy foglalkoznak vele!” felcsattanó kettőssége a hagyomány és a kultúra törékenységét hozza felszínre.

A slow mozgalom magar csiga jelének szemszögéből a veronai látkép…

Ezt a törékeny alapállást a falra festett freskók különös erőteljességgel fejezik ki a képzőművészetben. A freskók sérülékenysége és megóvása mintha a közösségek lelki állóképességével mutatna kölcsönhatást.  A falhoz, az épülethez, a templomhoz, a közösségi tér gondolati kitöltéséhez kapcsolódó freskókban a hely szellemi ereje és az egyetemesség egyéni érzése keresztezi egymást. Az emberi tudat rétegeire a kultúra törékenységére eszmélhetünk rá bennük. A törékenység és elmúlás kettőségében rejlő veszélyérzet furcsa többletet termel a gondolkodásban: serkenti a szellem kompozíciós erejét. Valami hasonló kompozíciós erőt és folyamatot hívott elő egy veronai freskó látványa bennem.

Pisanello veronai freskója és a ló fara. Egy intuíció nyomában…

Inspirációnk a veronai Sant’ Anastasia – templom Pellegrini kápolnájából indult útjára. Az itt látható freskó Szent György és a királylány történetét eleveníti meg. A mű Vittorio Pisano (Pisanello) keze munkáját dicséri, úgy 1436 – 1438 tájékáról. A reneszánsz művészetfejlődés legismertebb irodalmi kútfője, Giorgio Vasari (1511 – 1574) a következőképpen írja le a freskót:

„ A szóban forgó kápolna bejárati íve fölötti kép azt a jelenetet ábrázolja, amikor Szent György a sárkány megölése után kiszabadítja a királylányt, aki ott áll a szent közelében, és ahogyan akkoriban szokás volt, hosszú ruhát hord; Szent György alakja csodálatos, ugyanolyan fegyvert visel, mint a másik freskón; éppen nyeregbe száll; testével és arcával a nép felé fordul, fél lába már a kengyelben van, bal kezével a nyerget fogja, az ember szinte látja, amint felugrik a ló hátára; az állat farával a nép felé fordulva áll; minden részletet jól lehet látni, mert a figurák kis térben rövidülnek. Egyszóval: ha az ember ránéz erre a kitűnően megrajzolt és rendkívüli bájjal, valamint ítélőképességgel megfestett képre, akarva – akaratlanul csodálat, sőt ámulat fogja el.” Giorgio Vasari: A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek

A ló fara mint központi elem…a filmben is.

A szokatlan és rendhagyó látvány fogja meg a mi „modern” figyelmünket is: a „ló hatalmas fara”. Valljuk be, a mi szemünk nem ehhez a képzőművészeti lovas – ábrázolásokhoz szokott. A ló különös ábrázolásáról egy filmtörténeti érdekesség ugrik be nekem. Egy dokumentumfilm mondata, amelyben Bernardo Bertolucci (Novecento; Az utolsó kínai császár) megemlíti, hogy a western filmekben elsőként Sergio Leone merte a lovakat hátulról mutatni.

A festmény és a western film világa közötti képzettársítás tovább szövődik, Vasari félmondata is a fülünkben cseng: az ember szinte látja, amint felugrik a ló hátára; az állat farával a nép felé fordulva áll.”  Miközben Sergio Leone hosszú, velünk és ellenfeleikkel „szemező” western-hős ábrázolása, mintha a Pisanello freskón felénk tekintő Szent Györgyre emlékeztetne.  Az olasz rendező 1964 – ben Bob Robertson álnéven mutatja be stílusteremtő western filmjét az „Egy maréknyi dollárért” A filmben látott hosszú arc – közeli felvételek újabb képzőművészeti tükör keresésére ösztönöz. Nézzünk meg egy 12. századi oroszországi Szent György – ikont.

A művészettörténész, Lazarev a következő szavakkal jeleníti meg az ikonábrázolást:

„A festmény derékig ábrázolja Szent Györgyöt. Hatalmas alakja teljesen betölti a képmezőt, úgy, hogy két karja csaknem közvetlenül a keretet érinti. Jobb kezében lándzsát tart, baljában kardot. Pikkelyes páncél van rajta, s a páncélra vetett köpeny. A páncél alól kilátszik ingujja. Mint rettenthetetlen, bátor harcos jelenik meg előttünk György, a katonák védőszentje. Különösen kifejező az arca, amelynek vonásai sajátos módon egyesítik az ifjúság üdeségét a hős férfias erejével. A nézőre meredő, tágra nyílt szempár, a szépen ívelő, sötét szemöldök, az egyenes orr, a duzzadó ajak a művész tolmácsolásában szinte architektonikus szerkezetet ad az arcnak. A bőr nagyon világos, fehéres árnyalata orcáján, gyenge pírbe megy át. A sötét olajzöld árnyékok és az orr erőteljesen megrajzolt vörös körvonala mellett a bőr fehéres tónusa sajátosan áttetsző hatást kelt: mintha az egész arc fénytől sugározna.” Lazarev: Középkori Orosz festészet

Szent György ábrázolás és Clint Eastwood karaktere

A festmény szinte filmtekercsre és mozgóképre kerül, mintha Clint Eastwoodot látnánk az „Egy maréknyi dollárért” képsorain. Szent György köpenye ponchová válik. Az eastwoodi arcban megtalálhatjuk az architektonikus – építészeti ábrázolást, az orr által oszlopszerűen metszet szimmetriát. Szembetűnő a szín világosságának beszélő ereje és hasonlósága. A gonosz riválisainál fehérebb bőr Clint Eastwood esetében is megfigyelhető. A Szent György ábrázolás nyomán felsorolt filmbeli vonások, a szimmetria, a világos – sötét színkontraszt az igazság, az igazságtétel gondolati látványát hivatott erősíteni a nézőben.

A veronai Pisanello freskón a sötétebb hátsó alakok és a fényesen világló Szent György közötti kontraszt szintén megfigyelhető. A freskó hátterében feltűnő, sötétebb, groteszken vigyorgó fejek könnyen eszünkbe jutathatják Sergio Leone haszonleső western figuráit. A mozivászon képsorain velük száll szembe, Szent György – vonásokat mutató pisztoly – hős, Clint Eastwood. Az ikonon és a freskón látható Szent György, mintha csak átöltözne és fegyvert váltana az „Egy maréknyi dollárért” képkockáin. És a western küzdelem hátterében ott áll a Pisanello – freskón, háttérben látható akasztás. Az akasztás, az akasztott ember szintén jelentős szerepet kap Sergio Leone western szimbolikájában, a morális háttér kifejezésében (Volt egyszer egy Vadnyugat, A jó, a rossz és a csúf).

Sergio Leone instruálja Clint Eastwoodot

Giorgio Vasari freskóról szóló leírása, kis módosításokkal, akár Sergio Leone westernjeire is átültethető lenne. A hosszú arc közeli kamera felvételek festőiséget kölcsönöznek western műfajának. A harcoló párbaj portrék hosszú váltakozását Ennio Morricone zenéje teszi mozgalmassá. A kettő együtt egyszerre tágítja és szűkíti a párbajok lélektani terét. Amíg a zene a néző közönségig, a társadalmi térig tágítja, addig az arcok megfigyelése és váltakozása személyességig szűkíti a nézőpontot.

A kettő dinamikája erős feszültséget teremt. A feszültség – teremtés ilyen személyes kialakítása alól a néző nehezen vonja ki magát. Különösen akkor érvényesül mindez, ha az etikai tét filmbeli felépítettsége megfogja és azonosulásra készteti a nézőt.  A jó forgatókönyv tartalmi felépítése előtt érdemes a forgatási színhelyre kilátogatni és a technikai tartalmi kifejezés lehetőségeit számba venni. A terepbejárás során újabb szellemi közösséget fedezhetünk fel a „pisanelloi” kor festészete és Sergio Leone westernje között.

Itália festészete és az olasz western: kiemelés, kompozíció, drámai erő

A festészetben Giotto freskói úttörő változást hoztak, a falsíkját újraértelmezte és térérzést keltett a nézőben. Az áttörést az ábrázolás és a történet keretbe, háttérbe helyezésével érte el.  A keret kiemelésével a kompozíció tagolt, cselekményközpontú lett, amivel a téma összesűrűsödött, drámai jelleget öltött. Giotto festészete előtti látásmódot Péter András „A trecento festészeté” – ben a következőképpen foglalta össze: „Jellegzetes vonása volt például a középkori festészetnek, hogy az időben egymás után következő tartalmi epizódokat egy képben egyesítettem illetőleg – formai szempontból – elbeszélő, szukcesszív (fokozatos) képszerkezetet alkotott. Jellegzetes volt ennek következtében a képet lezáró, a kép zártságát mintegy szimbolizáló, konstruktív keretezés hiánya is. A középkori festmény szerkezete nem a cselekmény, a jelenet belső rendjének szerves következménye, hanem inkább a rendelkezésre álló fal, pergamen vagy üvegablak – felületétől függ. Kompozíciója nem a cselekmény, hanem a díszítendő felület szerint alakul. […] A középkori festő nem ábrázolja képen szereplő embert, tájat és tárgyat, hanem jelzi, nem eleveníti meg, hanem mintegy fogalmait idézi fel.”

A Giotto által alkalmazott keretező felosztás és kiemelés az ábrázolt szereplőt kiszabadította az anyag fogságából. A szereplőt a keretbe foglalás hangsúlyosabbá teszi, a történetben szereplőket pedig élő kapcsolatba hozza. Ez a festői megoldás a film vágástechnikáját idézheti fel bennünk. A keretekbe foglalással nem a folyamatosan felvett születésnapi amatőr kamera felvetél képfolyama tárul elénk, hanem a vágás által történő drámai szerkesztés.

A filmkockák sorrendjét és hierarchikus váltakozását szabályozó vágásban minden képkockának megvan a maga súlya és szerepe. Gondoljunk Sergio Leone westernjében a hosszú arc közelik, premier plánok váltakozásaiból még jobban belénk vésődik a korábbi képkockák sorozatából is megismert etikai tét: jó és a rossz tartalmi megkülönböztetése. A dráma felerősödik és fokozódik.

A kor festészete a keretező kompozíciós megoldásokat a középkori színháztól és az ókori antik művészet elemeiből felépülő színpadtechnikától kölcsönözte. A Giotto – i művészeti megoldás az 1400 – as évek itáliai festmény kompozícióin is megfigyelhető a maga kocka – tér elrendezésében. A kocka megkétszerezése egymástól elválasztott ám összefüggő történéssorozatot tárnak a néző elé. A kockaterek elválasztásait építészeti tagolások, oszlopok, erkélyek szolgáltatják.

Piero della Francesca: Sába királynője

A festményeken látható építészeti és természeti háttér rendszer a western – városokkal könnyen párhuzamba állíthatók. A párhuzamot és a közelítést segíti, hogy az 1400 –as évek festményein látható színpadias hátterek, a hegyek, a folyók, a sziklák, a szekerek klasszikus westernt és az itáliai közegét reális fikcióként kapcsolhatja össze.

Paolo Uccello: Szent György és a sárkány

A western – tér kerete hasonlóan a színpadi – festői térhez reális és fiktív térként is szolgálhat. Ebben a vadnyugati tér- illúzióban éppúgy megjelenhet Szent György története, mint az 1960 –as évek olasz városainak élete. Az 1400 –as évek festményein a történéssorozatok történeti – szellemi – vallási szinten összetartozó jelentéstartalmakat kapcsolnak össze, mintegy a középkori „filmvágás” művészeti montázsaként.

Sába királynője a szent fát imádja, valamint Salamon és Sába királynőjének találkozása, Piero della Francesca Jelenetek a Szent – Kereszt legendájából c. freskója, 1466 előtt, Arezzo, Szt. Ferenc – templom

De fejlettebb festői érzettel és párhuzammal is találkozhatunk a reneszánsz festészet fejlődése és az „Egy marék dollárért” kapcsolatában. A boltívek alatti drámai keretes kiemelések és az oszlopok tematikus „középkori vágóképe” a reneszánsz perspektíva és a csoportképek gúla alakú hármas csoportosítása is megelevenedik a filmben. Abban a jelenetben, amikor a Clint Eastwood alakította főhős először találkozik gonosz riválisával, Ramonnal. A villa belső terében a lépcsővel, boltívekkel és oszlopokkal tagolt térben Sergio Leone a lehető legkevesebb vágással viszi végig a néző tekintetét. Mintha ott ülne a néző a jelenetben.

Kompozíció a fókuszban

A beállítások festőiek, a lépcsőn folyó háttérmozgások le – föl, mintha csak azért lennének, hogy ne felejtsük el, mozgóképet, filmet nézzünk.  A csoport elrendezése, a színészi kilépésékkel forgószínpadszerűen hat, a perspektíva alakítása és háromszög – csoportok fenntartása a reneszánsz festészet perspektivikus szemvezetési technikáját idézi fel bennünk.

A rendező és az operatőr a nézői perspektívát fenntartó mozgásokkal vezet végig minket a jelenetsoron. Így mutatja be a szereplők és gondolataik váltakozását a térben. A főhős így például a fal (oszlophoz) támaszkodva végig a banda peremén maradva tartózkodik, hogy végül a fényre kilépve ott hagyja őket.

A filmbeli jelenetsor rendezői megközelítésével Piero della FrancescaKrisztus megostorozása c. festményét állíthatjuk párba. Ahol a perspektíva – hatás és az oszlop választófalként való alkalmazása egyszerre van jelen. Ahol a történeti és a szimbolikus mögöttes tartalom kifejező elválasztását láthatjuk. A film jelenetsora valami hasonlót közöl: Ramon és Clint Eastwood beszélgetésükben mást – mást mond és tervez. A jelenet megkomponálása ugyanakkor előrevetíti a filmbeli bonyodalmat és elkerülhetetlen konfliktusukat. A festőiség és a film párhuzamaitól eljutottunk a morál mögöttes tartalmához.

A szellem kompozíciós ereje: Szent György és a sárkány

A nézőben kialakulhat egy érdekes képi párosítás az olasz western klasszikusa valamint a gótika és kibontakozó reneszánsz, Pisanello korának festészete között. Ugyanakkor keletkezhet egy intuíciós halmaz a Szent György ábrázolások és Clint Eastwood megformálta hős között.

De az idősík távolságai és a művészet változó anyaga – 12. századi ikon; 15. századi freskó; 20. századi film – még kételyeket ébreszthet. A szellem kompozíciós ereje ezért további kapaszkodókat keres, hogy a lendületet vehessen a gondolati kör folytatásához.

Szent György ábrázolás inspirációi a karakterológia szempontjából fontosak

Térjünk vissza kiindulópontunkhoz a Sant ’Anastasia templom Pisanello mára már eltűnt freskóihoz és hallgassuk újabb kapaszkodóként Giorgio Vasari leírását:

„… az egyik oldalon megfestette Szent Györgyöt, mégpedig ezüstszínű vértezetben; akkoriban nemcsak Pisanello, hanem a többi festő is így szokta; Szent György már megölte a sárkányt, s visszaakarja dugni kardját a hüvelybe, ezért jobb kezét, amelyben a fegyvert tartja – ennek hegye már érinti a hüvelyt – magasra emeli, a balt viszont lefelé feszíti, hogy így a legnagyobb távolságról, könnyebben lehessen a hosszú kardot a hüvelyébe dugni; mozdulata olyan kecses és olyan szép, hogy különbet aligha láthat az ember; …”

Clint Eastwood éppen felfedi ponchoja alatti páncélját a film csúcspontján

A kardhüvelybe helyezett fegyver pillanatképéről a western – filmek jellegzetes mozdulatai és képsorai, a puskák, coltok kivétele és visszatétele vagy a fegyverek és pisztolytáskák elrejtési trükkjei juthatnak eszünkbe. A szellem kompozíciós ereje mégis túl általánosnak és túlzottan képzetinek gondolja a párhuzamot. A pisztolyhős és Szent György között közvetlenebb kapcsolat lehet. A rendező fel is hívja rá a figyelmet. Az „Egy maréknyi dollárért” című filmben a lovagi páncél konkrétan és láthatóan megjelenik. Képi jelenléte igazán rendhagyó és a nézői szemet egyből megüti. Lovagi páncél egy western filmben?

Ráadásul kulcs – tárgy a filmben, a végkifejlet alakulásában döntő jelentőséggel bír. A hős megtudja, majd személyesen látja, hogy a várost markában tartó Ramon gyakorlásként puskájával a páncél mellvértjébe, mindig a szívre lövöldöz. Clint Eastwood ezt a megszokást használja ki csúcsjelenet végső leszámolásában. A filmbeli hős győzelmet eredményező trükk valószínűsíthetően a Szent György ikonábrázoláson jól megfigyelhető köpeny alatti páncél ötletéből jön. A westernben stílszerűen köpeny helyett a poncho rejti a páncélt.

A nyomok sűrűsednek. A forgatókönyv magját keresve Szent György legendája mindjobban felkelti érdeklődésünket. A kis – ázsiai keresztény vértanú legendájában a katonaként megtérő György hosszú és sikertelen megkínzása kulcsszerepet kap. A legendában megkínzójaként egy perzsa király jelenik meg, de később szenvedéstörténetét a diocletianusi keresztényüldözéssel hozzák kapcsolatba. A terjeszkedő bizánci birodalom teszi széles körben elterjedt katonaszentté. A keresztény vértanú és katonaszent Sergio Leone filmjében is megjelenik. A Clint Eastwood által megformált főhős is kóbor katonaként próbál a háborúból meggazdagodni. Majd a nemes feladat rálel, „megtér” és kockázatot vállal, kimenti a sárkány markából a Szent Családot (Marisol és fia Jesus, beszélő nevek), amiért válogatott kínokon megy keresztül.

A nyomok sűrűsödnek akár a porfelhő

A hős jelleme fejlődik, a másokért vállalt kockázat és szenvedés által, szerencselovagból keresztény lovaggá fejlődik. Kikovácsolja a hit pajzsát és poncsója alá rejtve megrendíti a túlerőben lévő sárkány kaján önbizalmát. A western – hős beállása és a hit pajzsa  mellé másik két 1400 – as évekbeli itáliai Szent György ábrázolást is odaállíthatunk: Donatello Szent György szobrát a pajzzsal, és Mantegna Szent György – festményét a beállással.(Donatello – szobra és Mantegna festménye – filmkép pajzs és beállás, A jó, a rossz és a csúf.)

A fim Szent György – legendába nyúló gondolati váza a középkor delelőjén keletkezett Legenda Aurea (13. század Jacopo de Voragine gyűjtésében) olvasásakor körvonalazódik igazán. Megjelenik a sárkány. Olvassunk egy kicsit bele legenda történetszövésébe:

A város mellett volt egy tenger nagy tó, abban lakott egy dögletes sárkány. Gyakran megfutamította a népet, mely fegyvert ragadott ellene, és a város falaira felhágva leheletével mindenkit megmérgezett. Hogy haragját csillapítsák, a polgárok kénytelen-kelletlen két juhot adtak neki naponta, különben a város falaira rontott, és úgy megfertőzte a levegőt, hogy nagyon sokan belehaltak. Amikor a juhok már fogytán voltak, és többet szerezni sem tudtak, úgy határoztak, hogy a juhok mellé egy-egy embert adnak. Sorsot vetettek hát az összes fiún és leányon, és a sors nem tett kivételt.

Mikor már majdnem minden ifjút és hajadont fölfalt a szörnyeteg, a sors választása a király egyetlen leányára esett, őt ítélve a sárkánynak. A király kétségbeesve rimánkodott: „Vigyétek aranyamat, ezüstömet s a fele királyságomat, csak a leányom hagyjátok meg nekem, ne így kelljen elpusztulnia!” A nép felzúdult: „Ó, király, te magad hoztad ezt a törvényt, s most, amikor a mi gyermekeink már mind elpusztultak, meg akarnád váltani a magadét? […] Szent Györgyöt véletlenül éppen arra vitte az útja. Meglátta a síró leányt, s megkérdezte, miért búsul. Azt felelte: „Jó ifjú, ülj fel gyorsan a lovadra, és menekülj, nehogy velem együtt pusztulj el!” György így szólt: „Ne félj, leány, de áruld el, mire vársz itt, a nagy sokaság szemei előtt!” Így a leány: „Úgy látom, jó ifjú, nemes a szíved. De miért akarsz meghalni velem? Fuss minél gyorsabban!” György erre: „Én ugyan egy tapodtat sem mozdulok, míg el nem mondod, mi a bánatod!” Amikor mindent elmesélt, György így szólt: „Ne félj, te leány, Krisztus nevében megsegítelek,” A leány: „Jó vitéz, inkább magad mentsd, hogy el ne pusztulj velem együtt. Elég, ha magam halok meg, hisz megmenteni úgysem tudsz, csak te is elvesznél énvelem.”

A legenda történetét olvasva Sergio Leone legendás nyitójelenete elevenedik meg előttünk. A kóbor szerencselovagot, Clint Eastwoodot „véletlenül éppen arra vitte az útja”, pontosabban egy kútnál megáll inni: meglátja a „Sárkány foglyait”, egy anyjához futni akaró gyereket, egy tehetetlen apát és egy fogva tartott királynői – anyát. A Szent Család védelmének feladata tárul kóborlovagunk elé. A következő jelenetsorban a város határán lovagló kóbor western – hőst egy fán logó akasztófakötél fogadja, gondoljunk Pisanello veronai ábrázolására. A városba érkezve özvegyek futnak el és vonulnak vissza rejtekükbe. Végül egy bolond harangozó fut kóbor hősünkhöz és ismerteti lehetőségeit: gazdagság vagy halál. És valóban a város sárkánya már felzabálta a juhokat, hiszen a kézműves mesterségek közül egyedül a koporsókészítő maradt fenn.

A városi élet egészséges működését és a teljességét szimbolizáló Szent Család szétszakítva. A város szinte már halott. A sárkány mérges lehelete kering a városban. Ramon, a fő gonosz még nincs a városban, de mindenki róla beszél. Érdekes egybeesésre lesz fülünk figyelmes, Ramon magánhangzó hangzása rímel a dragonra. A Ramont megformáló Gian Maria Volonté sárkányi hatást tesz a nézőre. Ráadásul a főhős, velünk együtt, a Sárkány – Ramont, tűzokádás közben látja meg először, amikor gépfegyverrel lemészárol egy katonai századot. Fontos az első benyomás! A nyitójelenet ereje és a gonosz első megpillantása.

Pisanello: Madonna Szent Györggyel és Szent Antal apáttal, 1445 k. Tempera, fa, 47×29 cm. London, National Gallery

Clint Eastwoodban fokozatosan tudatosul a lovagi feladat: el kell érni, hogy a sárkány fogságában tartott anya és gyermeke újra egymásra találhasson, el kell pusztítani a sárkányt, hogy a város esélyt kaphasson az újjáéledéshez. Western – hősünketa feladat tudatosításában a kocsmáros, a feladat végrehajtásában a sírásó segíti. A két segítő karaktert, és magát a feladat tudatosítását, a Szent Család megmentését, felfedezhetjük Pisanello másik alkotásán: Madonna Szent Györggyel és Szent Antal apáttal. Remete Szent Antal szakálla a sírásóé, ha a szakállt levesszük, akkor kocsmáros képe jelenik meg előttünk. A kocsmáros Remete Szent Pál alakjához méltóan, ott marad a semmi közepén a sivatagban ellenáll a két oldalról jövő kísértésnek, szembeszáll a sárkánnyal az elesetteket oltalmazván. A kocsmáros a Szent Család pillanatnyi egymásra találásánálkiáll értük, csengettyűjével felrázza a hőst és segíti küzdelmét. Végül vállalja mindezért a kínzást és szenvedést, mintegy a végső leszámolás hátteret adva meg a hős és a sárkány küzdelmének.

Sergio Leone lovag – sisakja és a sárkány

Sergio Leone westernjében lépésről – lépesre fokozatosan felfedeztük a Szent György legendárium vonásait. Érdekes a rendező önmagára öltött páncélzatáról is beszélni, hiszen rendezői álnéven Bob Robertsonként jegyezte a filmet. Mitől félhetett Sergio Leone? A film szemszögéből a filmművészet és populáris kultúra találkozásától. A hatvanas évek fordulóján a filmművészet kamerájával kutatni és ábrázolni kezdte a fogyasztói társadalom felszínességet, az emberi kapcsolatok kiüresedését, az elmagányosodást, a vallás és ember modernkori viszonyát. Elsőre talán Fellini és Bergman időtálló alkotásai jutnak eszünkbe.

A szent család ábrázolása…

Lehet, hogy a populáris – western és az új megközelítés mélyebb mondanivalójának próbája  miatt emelte Sergio Leone a rendezői álnév pajzsát maga elé. Az alkotó kedv és nézői fogadtatás bizonytalansága természetes rendezői dilemma. A kettő ütközése miatt magára öntött rendezői páncél érthető. A keresztény legenda filmbeli megjelenítése érzelmileg és esztétikailag egyaránt megérintette és megérinti ma is a nézőt. Egy alapvető érzületi egységet hoz felszínre egy erősen megosztott világban. Induljunk ki a film bemutatási évéből, 1964 – ből és az azt körüllengő korszellemből.

    Az olasz spagetti western műfaja és sorozatgyártása már önmagában amerikai befolyásra utal. A hidegháború jó és rossz fiúinak küzdelmét képezi le az amerikai műfaj. Az olasz Sergio Leone nem véletlen találta meg a jó és rossz küzdeleméből megszülető, nyerészkedő western hőstípusát: a „csúfat”. Az Olaszországban második világháború után kialakuló politikai helyzet: az amerikai befolyás, kereszténydemokrata kormányzat és erős szocialista – kommunista ellenzék küzdelme, mind – mind az identitás keresés problémáját vetette fel. Ráadásul a társadalmi megkönnyebbülés érzetét a fasizmus árnyai tovább nehezítették. Sergio Leone 1964 –es westernjében is megtalálható, az arany, a dollár, a fegyverkezés, a várost uraló két család hidegháborúja, a korrupció állandóan nyitva álló forgóajtója. A korszak sárkányfogait könnyen felfedezhette a filmben a korabeli néző.

A filmben megjelenő szimbolikus küzdelem a történeti térben egyaránt tágítható és szűkíthető.  Az itáliai – olasz történelmet meghatározó városok küzdelme mögött, ott találjuk családok küzdelmét, a családok küzdelmében előkerül pártoskodás fegyvere, pártoskodás forgótárában pedig a korrupció és befolyásolás töltényei tartanak célra. A western – város hátterében tovább tágul a kép, a két hatalomra törő világrendszer küzdelmében megkérdőjeleződik a politikai egység kérdése, a nemzettudat értéke. A haszonelvet követő nagycsaládok küzdelme alatt megkérdőjeleződik a család fenntarthatósága és szentsége, a családi vállalkozások, a kisemberek élete. Sergio Leone western – városában a mesterségek hírmondójaként a harangozó, kocsmáros, és koporsókészítő marad. A két család, – Baxterék és Rojoék – viselkedése és öltözete az Észak és Dél – Olaszország egzisztenciális konfliktusát, az ideológiai – politikai szélsőségek természetét is eszünkbe jutathatja.

Megannyi konfliktus és megosztottság sorakoztatható fel, melyet a keresztény gondolat alkotta Szent György – legenda felold. A hős amerikai, ám mégis olasz. A hős a harcból, a durva materializmusból, a korrupció lehetőségeiből emelkedik fel, miközben felfedezi és újraértelmezi a család lelki egységét. A két haszonszerzésre berendezkedett nagycsalád helyett a megmentendő család szentségét választja. A keresztény gondolat itt a materializmust leplező álszentségnek és a hitetlen materialista utópiának egyaránt hadat üzent Szent György – képében. Sergio Leone ezzel egy mélyebb érzésvilágot és ábrázolást vitt a western bizalmatlan és sematikus világába, mintegy a szélsőségektől mentes emberi gondolkodás helyreállítását célozva meg. És, hogy mit bizonyít mindezeken túl a Pisanellotól Sergio Leonéig megtett kacskaringós út a vándorló szellem számára. Láttuk, hogy a drámai energia a művészeti ágak egymásra ható útkeresését fonja újra és újra egybe, miközben a kompozíció ereje történeti korokat képes átívelni.