Érdekes és fontos megállapításokkal, érzetekkel gazdagodtam Krüzsely Gábor új kiállításának kapcsán. Tetszett a kontextus amibe a művész értelmezte a tudomány és művészet kapcsolódási pontjait, mélységeit, hatásmechanizmusát saját magára és a társadalomra vetítve. A Kockontakt névre hallgató kiállítás képei a művész párbeszédét tükrözik az univerzummal és az anyaggal.  Most kivételesen teljesen szubjektív lesz a beszámolóm, biztos ezerféleképpen éreznek és gondolkoznak majd azok, akik eme kortárs szellemi táplálékot magukhoz veszik. És ez így van jól. Az én párbeszédem a képekkel már az első festmény közben kezdődött, intenzíven behúz a kiállítás. Olyan távolinak tűnő és mégis működő párhuzamok, asszociációk jutottak eszembe mint a vallási jelképrendszerek működése anno illetve a pszicholingvisztika társítása a vizuális kommunikációhoz.

Hiszen az írás-olvasás, a Guttenberg galaxis megjelenése előtt valójában a híveket, a társadalom nagy részét képekben elrejtett szimbólumokkal térítették meg, erősítették a hitükben tehát nem csupán művészeti értékük hanem társadalmi cselekvésben mérhető értékük volt a freskóknak, szent képeknek, ikonoknak, kegytárgyaknak. Ma is képekben kommunikál újra a világ. Hasonló módon próbálták affektíven és kognitívan befolyásolni a tömegeket egy vagy több cél érdekében mint manapság. Ugyanígy megjelent a kép-tárgy, kép-világ vagy kép-személy összekapcsolása. A szín jelképrendszere is a bíbor piros vagy a püspök lila például, amely a mai napig többletjelentéssel bír az advent koszorún. Ezek a jelrendszerek is egy adott pillanatban érték el a hatásukat mint ma a reklámok, de a hétköznapi életben csúcsosodtak ki. A keretrendszer most más, a fogyasztói társadalom mindennapjai.

Mi kortárs kép fogyasztók szerencsés helyzetben vagyunk mert van mihez viszonyítani, tudatosan trenírozni magunkat a vizuális kihívások mérhetetlen tárháza ellen. Hogyan? Például a képzőművészeti alkotásokon való gondolkodással. Mondhatjuk úgy is, hogy akár a számítógépünknél is szükség van a vírusírtókra, úgy nekünk is kell egy sajátságos szűrő, ami megvéd a manipulációtól vagy finomabb kifejezéssel kondícionálástól. A szabad akaratot, szabad gondolkodást meg kell őriznünk.

Krüzsely Gábor mondhatni egy ilyen vizuális védelmi rendszert kínál a modern embereknek, munkáinál észrevehető a mai kor kihívásainak, a világ működése iránti kérdéseknek a friss boncolgatása de nem értékítélete. Ahogy a kiállítást megnyitó dr. Fabényi Júlia, a Ludwig múzeum igazgatója is megfogalmazta nem a hiányt tagadja, hanem érzékelteti, felszínre hozza a képein keresztül.

Érdekes mert a festmények nézegetése közben fogalmazódott meg bennem a jelölt és a jelölő kapcsolatának vizsgálata. Itt az jutott eszembe, hogy kicsit a képi jelrendszer fejlődése is hasonló mint a nyelvi jelrendszeré. Mikor új szlengek, új kifejezések vagy hasonlatok, metafórák születnek a nyelvben. Hasonlóan működik a vizuális kommunikáció szempontjából is hiszen már egy adott gondolkodási sémába kell beilleszteni valami új dolgot. Ez egy kettősségként mutatkozik meg, hiszen a reklámok nagy része az implicit asszociációs tesztek által mutatott preferenciákra épül, így kicsit meghasonulva újat is akar létrehozni de közben beépülni a már adott társadalmi struktúrákba. Hiszen biztosra akar menni az eladások tekintetében de egyúttal kreatívnak is kell lennie.

A jó kortárs képzőművészet ismérve pontosan az, hogy nem preferenciákra épít, nem meggyőzni akar, nem befolyásolni, eladni erőszakosan, beépülni az adott társadalmi struktúrákba hanem gondolkozásra serkent, megmutat, felnagyít, kicsinyít, elemeire bont majd összegez. Ugyanolyan fontos Krüzsely Gábornál a rész mint az egész. Sőt néha fontosabb és ezért mutat speciális értéket, nem csak művészeti de véleményem szerint a társadalmi cselekvés értelmében is. Így segít nekünk védekezni a fogyasztói inger-cunami közepette.

Eszembe jutott az egyik festménnyel kapcsolatban egy sorozat az HBO-on, a Westworld. A mai világ működése szempontjából mérhetetlenül fontos absztrakciók fogalmazódnak meg ebben a filmes regényben. Melynek lényege, hogy a világ és az emberek kellékei a terméknek, nem pedig fordítva. A termék megteremti a saját világát, önmaga eltúlzott tükörképét. A sorozat vonalvezetése is arra hívja fel a figyelmet, hogy a szingularitás és a fogyasztói társadalom túlburjánzása következtebén létrejön egy effektív játék-világ, ahol meglépve a virtuális videójátékokat már élőben játszhat az ember. Megkreálják a Westworld-öt, hasonlóan a reklámokhoz. Arra buzdítják az embereket, hogy menjenek játszani, s közben rátalálnak saját magukra. Ezen a kiállításon Krüzsely Gábor is ugyanezt a missziót fogalmazza meg a képzőművészet nyelvén, hogy ne jussunk el addig, hogy a világ és az élő ember már csak kelléke lesz a robotoknak, mint termékeknek. A szabad gondolat fogalmának kortárs elemzője, megfogalmazója Krüzsely Gábor. A Slow Art nemzetközi mozgalom célja is hasonló alapokon nyugszik. Értékes külföldi és hazai szellemi tartalmakon keresztül, időt szánva a befogadásra, értelmezésre a véleményszabadságunkat és kreatív gondolati erőnket megőrizve szórakozni. Élvezni és megélni a minőségi kultúrát.

Ez egy nagyon vékony pengehatár, hogy trendi, modern módon nyilvánuljunk meg, fejlődjünk de ne üresedjünk kis és ne keletkezzen érték hiány.  Az inger gazdag, mediatizált világban figyelnünk kell arra, hogy ne váljunk mi is kellékké és termékké, hiszen valójában a reklámok a termékek. De ez már filozófiai kérdés. Összegezve Krüzsely Gábor festőművész  és Ipacs Géza kurátor példamutatóan jó érzékkel és finomsággal oldották meg ezt a mai világunkat érintő feszült problémát mind művészetileg mind reklám tekintetben. Érdekes, gondolatébresztő, hasznos és izgalmas kiállítást láthatunk a következő két hónapban Slow Art tagunktól, Krüzsely Gábortól Egerben a Kepes Intézetben.

Nézzétek meg Nemes Róbert fotóit a kiállítás megnyitójáról: