A Slow Art keresi azokat a ritka alkalmakat, amikor egy műalkotás vagy meghatározó művészeti pillanat igazi “Wow” érzést vált ki az emberekből. Most egy ilyen különleges találkozásról számolunk be.

A kortárs, azaz te meg én mindenről értesülünk ma, most, percről-percre, így egyre kevesebbet tudunk mélységében a dolgokról. Távolról szemléljük a világot, címszavak, leadek villanak fel másodpercenként. Pedig közelről minden más! A globális fogyasztói társadalom nagy, ránk zúduló információ áradatában elszürkülnek a színes jellemek. Miért is mondom ezt?

A műalkotás, mely ezentúl Franco Nero római otthonát fogja díszíteni…

Mert az egri vártól pár lépésre a júliusi, akác illatú langyosságban összefutott két színes, pallérozott, sok árnyalatú jellem s valahogy az idő és az őszinte műveltség más megvilágítást kapott. Franco Nero világhírű, olasz színművész és Kozma István Egerben alkotó nagybányai festőművész találkozása ez. Sose beszéltek ezelőtt, mégis valami friss nosztalgia áradt a pillanatból, valahogy ettől a két embertől minden olyan személyes és ismerős lett a műteremben.

Kozma István, Franco Nero és Koltai Lajos

Rögtön megtalálták a közös nyelvet, ami nem az angol vagy az olasz volt, hanem az alkotás, a befogadás, a művészet nyelve. Az a nyelv, amelyre mindketten feltették életüket, az emberi értékek és érzelmek, történetek újra formálásának, újra teremtésének magasszintű vágya. Derűs, nyitott, amolyan itáliai műveltség sugárzott Franco Nero villodzó kék szemein keresztül, ahogyan pásztázta, szemlélte a Kozma-féle eleven frissesség köntösében az örök Nagybánya utcáit. Koltai Lajos Kossuth- és Balázs Béla-díjas operatőr, rendező is elkísérte a műterembe olasz kollégáját, barátját.

Franco Nero épp az egyik madártávlatból megfestett nagybányai látképet fürkészi…

Életre keltek olyan filmtörténeti pillanatok, mint mikor a különleges alkotói nyelvezetéről ismert spanyol filmrendezővel, Luis Bunuel-lel forgatott Franco Nero. A Tristana című filmben egy fiatal spanyol festőt alakított, akivel Catherine Deneuve olthatatlan szerelembe esik. Luis Bunuel egy igazi kortanú volt, hiszen még az egyetemen ismerkedett össze és kötött szoros barátságot a festő Salvador Dalíval és a költő Federico García Lorcával. A fiatal Franco Nero számára meghatározó élmény volt együtt dolgozni vele, a festőművész karakterét Bunuel instrukcióival megformálni felért egy diplomával. Kozma István is említette, hogy ez a Tristana az egyik “film de chevet” azaz kedvenc film számára.

Franco Nero és az Oscar-díjas Elio Petri filmrendező

Franco Nero elmesélte mennyire közel került a festőművészethez, mikor az általa legtehetségesebbnek tartott Oscar-díjas, Elio Petri rendezővel dolgozott együtt. Ez a film az “Egy nyugodt vidéki helyecske” című pszicho-thriller volt, ahol szintén egy festőművészt alakított. A női főszerepet pedig későbbi felesége játszotta Vanessa Redgrave. Az alkotást egy őszinte színész-rendező barátság és a festészet szeretete koronázta. “Django” a mai napig fürkésző tekintettel keresi a kortárs gyöngyszemeket. Kozma István, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével kitüntetett festőművész egyéni forma- és színvilága is rabul ejtette a színészt.

Kozma István épp az ecsetkezelésről és a lélekről mesél…

A festőművész évtizedek óta erőteljesen jelen van a hazai-nemzetközi művészeti életben, perspektivikus, modern látásmódján keresztül a Hollósy Simon alapította nagybányai festőiskola aranykorának fényét örökíti és vezeti át a 21.század világába.

A Nagybányán eltöltött évek, a mesterétől Ziffer Sándortól kapott impulzusok, a neves festőtelep inspirációja végigkísérik életművét. Alkotásaiban sokszor találkozhatunk Nagybánya már elveszett, letűnt utcáival, a környező tájjal: a pénzverdével, a malommal, az aranyló szénaboglyák és jellegzetes bivalyok alkotta természettel. E táj romantikus életérzése köszön vissza a művész modern és expresszív színvilágában, amely mintha a tájegység megmentéséért kiáltana…

A nagybányai táj elmaradhatatlan bivalyai…

A színművész, az operatőr-rendező és a festőművész a műtermi, olajos aromában megfogalmazta közös alkotói nevezőjét, mely nem más mint: a kortárs nevelésben, alkotásban az öntudatos jellem szerepét kell hangsúlyozni, hogy ne váljunk fogyasztói alkatrésszé. Hogy ne csak az alkotás folyamatáról essen szó, Kozma István és Franco Nero búcsúzáskor megbeszélték a műalkotás végleges helyét is, mely a színész otthonában lesz. Így történt, hogy a nagybányai festőművészet örökségéből egy szelet Rómába került Kozma István ecsetjén keresztül.

Egy Kozma-féle jellegzetesen vibráló, dinamikus csendélet…