A magyar nyelv napján egy apró de annál ízesebb Kosztolányi írással szeretném köszönteni az olvasókat. Rövid két percben megízlelhetjük, ahogy Kosztolányi Dezső egy könnyed, középszerű színdarabnak irodalmi ízvilágot ad. Hogyan jutunk el a magyar limonádétól az angol gyömbér sörig?! A metaforikus kép szellemes kibontása, igazi irodalmi csemege. Slow Art a javából!

Kosztolányi Dezső: John Ervine – „Az első feleség” (Bemutató a Vígszínházban)

„Angliában váltig használják fűszerül a gyömbért.

Belesütik süteményekbe és kalácsokba, húsmártást ízesítenek vele, még üdítő italt is készítenek belőle, hogy az ínyt csiklandozza, a gyömbérsört.

John Ervine vígjátéka körülbelül a ginger –beer ízére emlékeztet. Fanyar is, édes is, akár a gyömbérsör. Olykor pezseg, gyöngyöket vet. A gyömbérsör az angol limonádé.

A hejehuja, könnyűvérű milliomos, aki már deresedik, ráun első feleségére, elválik tőle, nőül vesz egy olyan tartalmatlan, üres divathölgyikét,amilyen a Smart címlapján látható. Két felnőtt fia van ennek a milliomosnak, egyik már nős is. Így mostohaanyjuk fiatalabb, mint a gyermekek.

Ez a gyömbér.

A férj kiábrándul második feleségéből, ismét beleszeret az elsőbe. Állandóan eljár hozzá,  udvarol,ajándékokat küld neki,mint egy gimnazista. Az pedig, ahogy egy ladyhez illik, egy újságban megjelent fényképes riporttal, telefonkönyvvel, menetrenddel a kezében leálcázza a jogait bitorló csapodár nőcskét, visszaszerzi volt férje szabadságát. A gyermekek aztán összehozzák a papát és mamát, megáldják frigyüket.

Ez a cukor.

A keserűt és édeset a szakácskönyv recipéje szerint keverik. De mindig tudjuk, hogy csak kotyvasztanak. Forma az egész, nem élet. Makay Margit egy kurta telefonbeszélgetésben remekel.

Mi az érzésünk?

Az, hogy a gyömbérsör mellett lumpolunk.

[Új idők, 1929 december 8. In: Színházi esték II. 78.o.)