Egyre forróbbak a nyarak, a homlokunk izzadtságcseppjei mögött elnehezül a gondolkodás. A hőhullám körbe vesz minket. Elnyel. A tarkónkat törölgetve veszélyes fogalmak támadnak hátba minket: globális felmelegedés, légszennyeződés, üvegházhatás, éghajlatváltozás, a természeti sokszínűség csökkenése. Nem csoda, ha a nagy Fa árnyékát keressük. A fatörzsnek dőlve enyhül a nyomás, gerincünk megpihen, a lombkorona árnyékában homlokunk szorítása felenged. A gondolkodás levegőt kap – frissül. Miközben még mindig érzi az ember a vállaira és a környezetére nehezedő nyomást. A belső hang felerősödik: a homokóra visszájára fordult, a vízóra pereg, a napóra megáll. A hőhullám ránk telepedett. Szerencse, hogy itt és most a nagy Fa hűsítő árnyékában kinyújtózkodhatunk, nyakunk gerincünk megpihenhet. A pihenés árnyékában emlékfelhő vonul homlokunk barázdái fölé.

A nyarak elviselhetőbbek a gyümölcsök finomabbak voltak. Az ízek és az évszakok megkülönböztetése lassan érzékvesztésbe fordul át.

Hol a tavasz és mikor jön a tél? Vajon Vivaldi hogyan komponálná át ma a Négy Évszak zenei világát? Az ember ritmusproblémákkal küzd és az érzékeinek elvesztésétől fél. A tudomány és a kommunikáció újabb dimenziók felé csábít. Kicsit szédülünk, érzékeink kápráznak, már nem két lábbal állunk a talajon. A hatodik érzék fölött folyik a nagy vita, miközben az ember hagyományos, eredeti, ösztönös érzékei tompulnak. Velünk élő érzékletek és dimenziók mennek veszendőbe. Az érzékeink tompulásával színek, szagok, dallamok, ízek tűnnek el. Az íz-vesztés mögött a kultúrák  kilapítását látjuk, az ellaposodás felszínén szűkül a fauna és a faji sokszínűség. Lecsúszunk a bolygóról. A megkapaszkodáshoz szükséges mélységben egyre kevesebb gyökér fut.  A mezőgazdasági sokszínűség, a kulturális formák mentális fenntartása komoly és fontos feladata lép elő. Ráadásul érezzük, ha nincs kiterjedt ízvilágunk, könnyen beszippanthat minket a fogyasztás örvénye és a virtuális lét zaklatott gépezete. Mi is kilapulhatunk. Egydimenziós emberré válhatunk. A homokóra visszafordultával ennek esélye mindinkább nő. Az emberi emlékezet egyre kevésbé fogja építeni a jövőt, egyre kevésbé érzi át az emberi teljesség lényegét, vagy ha át is érzi, szomorúan lemond róla. Egyre kevesebb fát fogunk ültetni.

Mit tehet az ember? Nem én vagyok a hibás, hiszen a modernitás Leviatánjába csak beleszülettem. A dimenzióvesztés eleve kódolt. Én is áldozat vagyok. Bele kell törődnöm a gyümölcsök fokozódó íztelenségébe, a fák szomorú magányába. A nyelv beszédes, kifejezi a bennünk élő kettősséget és félelmet, a hűsítő nagy Fa alatt olyan kifejezések jutnak eszünkbe, mint „aszfaltdzsungel” vagy „házrengeteg”. Vagyis munkál bennünk a kétségbeesés, hogy nehezen találunk ki belőle, a félelem tárgya azonban nem az erdő, hanem éppen annak hiánya. A dimenziók beszűküléséről, az érzékvesztés problémájáról mesél a nyelv, arról hogy miként alakult át az ember és az erdő viszonya. A homokóra visszájára fordult és a vízóra pereg. Egyre hosszabb ideig tart, míg az ember kijut az aszfaltdzsungelből, a házrengetegből, és még több időbe, míg érzéklete és gondolkodása átáll. Amíg a csendélet élővé válik. Megjelennek a gyümölcsök, a színek, szagok, dallamok: a málna, a barack, a cseresznye, a megy, az eper, az egres.

Slow Living MagyarországAz élmény lendülete ébreszt rá az alkotás szakaszaira: cseresznyefa nélkül nincs cseresznye. Így szembesülünk a létező ízvilágok fenntartásának feladatával. A tapasztalattal megjelenik az összehasonlítás, a különbségtétel, a hiányérzet felfedezése, maga a kultúra, a nagy Fa védő árnyéka. Minél messzebbre kell menünk a természet nyújtotta élményért, minél távolabb lelünk rá a nagy Fa árnyékára, annál nagyobb veszélybe kerülünk mi is. A mindennapi kultúránk gazdagsága szűkül, mélysége csökken, miközben a homokóra megfordult, a vízóra felgyorsult és a napóra végzetesen lelassult. Ezt az írásomat, ezt az égető gondolathalmazt nem vészkiáltásnak szánom, hanem egy szikrának, felhívásnak egy lassabb, színesebb, tudatosabb és persze élvezetesebb életre. Tartsatok velünk és csatlakozzatok a Slow Living Hungary közösségéhez. Lassulj velünk, Magyarország! Lassulj velünk, Világ!