A mézhamisítás nem tekinthető újdonságnak az agrokultúrában. Mi sem bizonyítja jobban minthogy Báró Ambrózy Béla már 1896-ban A méh című munkájában a következőket írja:

„Semmi féle terméket nem hamisítanak olyannyira, mint a mézet, mely annál alkalmasabb erre, mivel a fogyasztó közönség – dacára, hogy a hamisított méz rendesen rossz minőségű – alig ismeri föl.”

Sajnos kijelenthetjük, hogy 1896 óta csak romlott e téren a helyzet. Az ipari mennyiségben előállított élelmiszerek dübörgő tempója segíti a mézhamisítókat. Nem is olyan régen az OMME készített egy kérdőíves felmérést, amelyben a hamis mézet és az eredetit szinte nem tudták megkülönböztetni a kóstolás során a tesztalanyok. Ezért fontos, hogy már az első lépcsőtől kezdve szigorúan ellenőrizve legyen a méz. Hiszen nem csak és kizárólag ízekben nyilvánul meg a hamisítás az élelmiszerek tekintetében hanem a szervezetünkben lezajló hatásaiban is.

A méz ősidőktől fogva az emberek étrendjének egyik legértékesebb eleme. A méz a virágok nektárjából a háziméhek által összegyűjtött és érlelt csodálatos, aranyló anyag. A méz szerepe az ember életében a történelem előtti időkig nyúlik vissza. Legkorábbi bizonyíték erre a 16 ezer éves spanyolországi Arana barlangban talált sziklarajz, amely egy lépes mézet gyűjtögető lányt ábrázol. Az egyiptomi piramisokban mézes süteményt is találtak amellett, hogy az egyiptomi orvosok 300 betegség gyógyítására használtak az értékes mézet. Nem is beszélve Hippokratészről, aki vérzés csillapítására használta, a gyengélkedőknek pedig mézes bort adott, hogy erőre kapjanak.

A mai európai élelmiszer piacon kapható ázsiai hamisított méz mondhatni folyékony cukor drágán értékesítve. Nagyon leegyszerűsítve a dolgot ugyanis a hamis méz vásárlása olyan, mintha kétszáz forintos kristálycukrot vennénk 8-10-szeres áron. Tudatosabb Slow-fogyasztóként ha már mézet veszünk, inkább fizessünk ki kicsivel többet, de abból mézet vegyünk, ne pedig hígított cukorszirupot. Hiszen a meghüléses őszi-téli időszakokban tápanyagok híján a hamis méz nem segíti szervezetünk immunrendszerét.

Kis kulturtörténeti kitekintésünkben meg kell említenünk hazánkat is. Nálunk a méhészet igazi fellendülése a 15. századra tehető. Mátyás király korában az egy főre eső méz és viaszfogyasztás soha nem látott méreteket öltött a kiváló minőségű, hazai méhészeti termékekből mégis bőven maradt exportra.

Az őszinte, értékes, kíváló minőségű magyar méz ekkor híres volt szerte Európában. Mivel a méhészkedés ekkoriban a mai kifejezésekkel élve, “húzó iparág” volt, ezért az ezzel való bűncselekményeket, illetve visszaéléséket is igen komolyan megtorolták. Van olyan forrás, melyből kiderül, hogy 1569-ben például Bártfa városában egy nőt máglyára küldtek, mert kifosztotta egy méhész több kaptárját is. Ebből is látszik milyen preferált, védett munka volt a méhészet a középkorban.

Na de térjünk vissza a mai igencsak laza uniós méz-politikához. Az idén májusban megrendezett Gourmet fesztiválon a mi Slow Food-standunkat is meglátogatta Erdős Norbert EP-képviselő és láttuk mennyire szívén viseli az értékes, elérhető és ökö tudatos élelmiszerek témakörét. S azóta is azt látjuk, hogy számtalan fronton segíti a magyar élelmiszerek és termelők/tenyésztők helyzetét az Európai Unió bürokratikus rendszerében.

Hogyan is néz ki ez a gyakorlatban?

Az EP Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságának tagja tervezetében sürgeti az EU és a tagállamok vezetőit, hogy a méhészet és a méhek kérdését tegyék az EU és a tagállamok mezőgazdasági politikájának fókuszába.

A jövő uniós agrárpolitikájának a jelenleginél magasabb szintre szükséges emelnie a méhészet rangját és finanszírozását. Az EP-képviselő felhívta a figyelmet arra is, hogy a méhészeti ágazat az európai mezőgazdaság szerves része, hiszen több mint ötszázezer uniós polgár számára ad fő- vagy mellékjövedelmet. Nem elhanyagolható tényező az ő megélhetésük, hiszen nehéz helyzetbe kerülnek az éves szinten bejövő több mint 100ezer tonna kínai importméztől. A másik fontos megállapítás, hogy a növényfajok 84 százaléka és az európai élelmiszergyártás 76 százaléka függ a méhek általi beporzástól. Az így előállított gazdasági érték pedig – amelyet az EU-ban évi 14,2 mil­liárd euróra becsülnek – lényegesen felülmúlja a megtermelt méz értékét.

A méhek jelentősége felbecsülhetetlen az ökológiai egyensúly fenntartásában, alappilérek a biodiverzitás megőrzésében. Sajnos az EU-ban nem ismerik el eléggé a beporzás jelentőségét, mondhatni természetesnek veszik pedig mai világunkban védelemre szorul. Az „Európai méhészeti ágazat előtt álló kilátások és kihívások” című tervezet fontos változtatásként ezért azt javasolja, hogy a méhészek minden uniós tagállamban kapjanak adómentességet, mivel tevékenységük jelentős mezőgazdasági és környezeti hatással bír. Ami a fogyasztókat illeti a bemutatott jelentéstervezet szerint hatalmas problémát jelent, hogy egyre több a hamisított méz az Európai Unióban, emiatt a nagy méztermelő tagállamokban a méz felvásárlási ára 2016-os év végére a felére esett a 2014-es árakhoz képest. Ez reménytelen helyzetbe taszítja az európai méhészeket, köztük a magyar termelőket is.

Erdős Norbert elvárja a tagállamoktól és az Európai Bizottságtól, hogy a jogszabályok betartatására kényszerítsék a tisztességtelen eszközöket használó harmadik országbeli, főleg egyes kínai mézelőállítókat, valamint a hamisított importmézet a jó minőségű európai uniós mézzel tudatosan keverő európai uniós csomagolókat és mézkereskedőket. Ennek megvalósítása érdekében számos javaslatot tett a bemutatott jelentéstervezetben.

 Szerinte a megoldás fontos eleme lenne, ha az „EU-s és EU-n kívüli országokból származó mézek keveréke” jelölés helyett a címkéken feltüntetnék, hogy a végtermékben felhasznált mézek pontosan mely ország(ok)ból származnak, méghozzá olyan sorrendben, ahogyan a végtermékben szereplő mézek aránya kinéz. A tudatos és biztonságos vásárlást elősegítené ez a javaslat. Kevésbbé lenne megfoghatatlan a méz útja a fogyasztóhoz.

A jelentéstervezet a méheket és a méhészeti ágazatot érintő más kérdésekre is kitér: így a növényvédőszer-hatóanyagok betiltására, a méhészeket segítő európai uniós támogatások jövőjére, a méz mint egészséges élelmiszer népszerűsítésére az iskolás gyermekek körében, valamint a méznek a nemzetközi szabadkereskedelmi tárgyalások során „érzékeny termékké” történő nyilvánítása. A jelentéstervezetről november elején szavaz az EP szakbizottsága.

Reméljük olyan sikeres lesz a méz védelmében tett magyar törekvés mint az akácfák kivágása elleni küzdelem volt 2014-ben. Ekkor Brüsszelben úgy vélték az akácfa káros a magyar táj tekintetében és írtásra ítéltetett. Az akác kétségkívül nem őshonos, invazív fafajta, ám betelepítése nagyjából háromszáz évvel ezelőtt kezdődött, így sok-sok generáció óta meghatározó növénye a magyar látképnek. A köztudatba és a kultúrába mélyen beágyazódott, sokan ezért sem hajlandóak kártékony, idegen faként tekinteni rá.

Gazdasági haszna megkérdőjelezhetetlen, méhészek sokaságának nyújt megélhetést és nem utolsó sorban energianövényként is jelentős, valamint ipari felhasználása, exportja is számottevő. Az akácfákat sikeresen megvédték, kíváncsian várjuk a mézzel és méhészettel kapcsolatos novemberi döntést is a szakbizottságban. Addig is tudatos Slow-vásárlóként kerüljük a gyanúsan olcsó méz termékeket és keressük a hazai, megbízható méhészeteket, méztermelőket. Mi például nyugodt szívvel ajánljuk az Eger környéki Kisbíró Méhészetet [ http://kisbiromeheszet.hu ] illetve a Környe környékén termelő Simon Méhészetet [http://www.simonmeheszetkornye.hu ].

Segítsük egymást és a termelőket. Kommenteljétek be kedvenc, megbízható méztermelőtök elérhetőségét!

Válts, természetesre! Válts, Slowra!