Augusztus 20. – Slow Market a Magyar Ízek utcáján. Egy életvidám ünnep öröm tüzei…

Megihletett a Magyar Ízek utcáján lévő Slow Market élménypiac. Éjjel hazaértem és parázslott az ujjaim alatt a klaviatúra… A friss kenyér felett érzett boldogság. Szent Jobb körmenet. Államalapítás. Kavalkád és tűzijáték.  A kenyér ropogós illata, a körmenet időtálló spiritualitása, a kavalkád tarka színei mind – mind összeérnek Augusztus 20-án. Mi ez, ha nem a test és a lélek ünnepi egymásra találása. Augusztus 20. a legvidámabb ünnepünk. Közös születésnapunk. Nagy nap, melyet mesterségek apró csecsebecséi és hagyományos magyar ízek illatai fonnak körül. Sürgünk – forgunk, tapintunk és ízlelünk. Érezzük a levegőben a magyar búza életadó, évről évre megújuló erejét, miközben a nyáralkony utolsó kellemes simogatását élvezzük. Vidám idill. Nyugalom száll ránk. Államalapításunk élő emlékezete lassan megmozdul bennünk. Otthonra leltünk, itt a Kárpát-medencében, immár több mint ezer éve.

Az otthon – és hazaépítés távoli érchangjai körül sürgünk – forgunk, ízlelünk és tapintunk mai is: „Tíz falu építsen egy templomot, amelyet két szálláshellyel és ugyanannyi szolgával, lóval és marhával, hat ökörrel és két tehénnel, 30 aprójószággal adományozzanak meg. […]”. Vagy: „A papok pedig és az ispánok bízzák meg az összes falunagyot akképpen, hogy parancsukra vasárnap valamennyien, nagyok és kicsik, férfiak és asszonyok templomba menjenek, kivéve azokat, akik a tüzet őrzik. […]”.  – István király közösségépítő törvénykezése ma is megfog minket. Velünk és bennünk él. A királyi követelés az új hitközösség megalapításáról megágyazta számunkra a föld és otthonérzetet. Szomszédokká váltunk a keresztény hitvallás segítségével. A Kárpát-medencébe maradás zálogát ma is ebben a kölcsönös bizalomban látjuk és érezzük. Ezt a köteléket ünnepeljük Augusztus 20-án. István király ország építő politikájával úgy nyitott ablakot, úgy zárta az ajtót, hogy a történelem országútján támadt forgószelek ne tudják kifújni a magyarságot a Kárpát-medencéből.

Hol az ősi tűz körül, hol a hit várában kerestünk kapaszkodót a változó széljárások között. A megszentelt föld körül erős lelki kötelék alakult ki, melyet hódítók és belső széthúzások sem tudtak felforgatni. Kárpát-medence szépsége és gazdagsága sok vadorzót és mohó szempárt vont és von magára, de ezek éhsége az István király fektette alap mélységéig sem leásni sem letekinteni nem tudott. A hódítók vágásai csak a felszínt sebezték. Kifosztani lehet, elrabolni nem. Megtartani nehéz feladat, de édes kötelesség. Mindig volt elegendő parázs, mellyel újjá lehetet éleszteni a tüzet. Történelmi forgószelek jöttek mentek, a hitvárai kitartottak, a harang hívószava nem halkult el a lelkekben, a tüzet nemzedékről nemzedékre őrizték, nemzeti panteonunk nagyjai és a családi almanachok ismeretlen hősei állták körül.

A többi nemzeti ünnepünkben, megemlékezésünkben a parázs mellett ott a hamu, a hősi nagyság utáni elveszés szürke érzete. Büszkén, de mégis kicsit szomorúan támasztjuk fel az ilyenkor fellángoló tüzeket. Másképp áll ez augusztus 20-án. A kenyér sütése, a körmenet óvó mozgása, a kavalkád színes tömege mintha összegyűjtené és felélesztené ezeket a szomorúan fénylő tüzeket. Augusztus 20-án mintha a történeti tüzek fénylő sokszínűsége egyesülne, mintha a létezés öröme az államalapítás állócsillaga felé irányítaná őket. A tűzijáték gomolygó füstje a Duna felett állócsillagunk védelme alatt és felé száll. Nincs füstbe ment terv, nincs és nem volt hiábavaló küzdelem. István király terve sikeresen működik: népe és utódai, ugyanazon földről ugyanarra az égboltra nézhetnek föl, éppúgy ahogyan azt ő tette éppen ezer éve. A létezés, az életöröm lángjai az égig emelkednek. István király műve áll, a szomszédság kötelékei örömmel töltenek el minket. Ünnepelünk, otthon vagyunk, itt a Kárpát-medencében, immár több mint ezer éve. Lassulj velünk, Magyarország, hogy modern módon tovább őrizzük ennek a több mint ezer évnek a hétköznapi kincseit, ízeit, tudását. Élményekkel, megújulva de őrizve a mindenkori magját a hagyományoknak.

Slow Living Hungary programok a következő 2 hétben, ha élő tradícióval szeretnétek találkozni modern formában:

1. Ha bor, akkor aug.24.-én az őshonos fajták egri dűlőszelektált világába kalauzol Fiáth Attila és Csutorás Ferenc a Bori Mami ételeivel az Almagyar Érseki Szőlőbirtokon.

2. Ha a Tisza-tó vonz és Magyarországon először próbálnád ki milyen kis bárányokkal, a friss fűben egy Slow majorságban jógázni, akkor aug. 29.-én a Graefl Kastély és Majorban a helyetek!

3. Ha Dunakanyar lassú étkultúrája, szűkebben pedig a szentendrei slow életérzés vonzana, akkor gyere az Éjjal-Nappal Szentendre fesztivál Slow Brunch eseményére aug. 31.-én, ahol a helyi Szentendre barátai közösségével és Vrábel Kriszta gasztrobloggerrel együtt tartunk slow food ízórát és lassulunk a szentendrei hűs udvarokban. Garantáltan jó hangulat lesz vagyis Slow hangulat!

Lassuljatok velünk! Let’s go Slow in Hungary!